Szerző: | 2016. november 11.

Öt tény

  1. Magyarországon 2011-ben (2011. évi CCVI. törvény), illetve 2012-ben (2012. évi VII. törvény) szabályozták, hogy az országgyűlés mely magyarországi egyházakat, vallásfelekezeteket és vallási közösségeket ismer el. Ezek a szerveződések az elismerés által jogot formálhatnak az államtól kapott támogatásokra. Összesen 27 egységet tartalmaz a lista. Túlnyomó többségük a kereszténység valamelyik irányzatához kötődik. Mindemellett az állam elismeri az iszlám szerveződéseit, a hinduizmus intézményes vetületét (Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége), a buddhista vallási közösségeket és a zsidó vallás egyházilag eltérő irányzatait is.

Tehát a magyar állam törvényesen és intézményesen elfogadta és támogatja a kereszténységen kívül négy világvallás magyarországi jelenlétét is.

  1. Az állam ünnepekben is megnyilvánítja önmagát. Jelenleg az országgyűlés által elismert ünnepnapok különféle kategóriákat képeznek (nemzeti ünnep, állami ünnep). A kategóriák közös jellemzője, hogy akár nemzeti, akár állami az ünnep, a törvény által garantáltan munkaszüneti nap, ahol is a dolgozónak akkor is jár a bér, ha a naptárban az ünnepnap munkanapra esik. A magyar ünnepi struktúrában négy olyan állami ünnep szerepel, amely a tételes keresztény vallási kultúrához kötődik (húsvét, pünkösd, mindenszentek, karácsony).
  2. Magyarország a fizetett ünnepek tekintetében az európai középmezőnyben foglal helyet. Van, ahol több, van, ahol kevesebb ünnep van.
  3. A miniszterelnök a Magyarországi Református Egyházak Zsinatának emlékülésén, a reformáció emléknapján bejelentette: nagypéntek munkaszüneti nap, tehát állami ünnep lesz. Mint az közismert, a keresztény hagyomány szerint nagypéntek Krisztus keresztre feszítésének a napja.
  4. Nagypéntek jó néhány európai uniós országban is állami ünnep, így például Németországban, Portugáliában, Litvániában, Észtországban, Dániában, Szlovákiában.

 

Külső nézőpont

Személy szerint más javaslatot is el tudtam volna képzelni a miniszterelnök részéről.

Miután az ünnep mindig szimbolikus üzenetet hordoz, ezért számomra elképzelhető lett volna, ha Magyarország kifejezi európai elkötelezettségét, és az Unió emlékünnepét, május 9-ét emeli be a magyar állami ünnepek sorába.

Az Unió kormányfői 1985-ös milánói találkozójukon határozták el, hogy ezt a napot Európa Nappá nyilvánítják. 1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter ekkor tett javaslatot az első és második világháborúban egymással szembekerült országok számára, hogy szén és acéltermelésüket közösen irányítsák. Az ebből a javaslatból kinőtt Szén- és Acélközösséget számítják az európai integráció kezdetének. A Schuman-nyilatkozat célja az volt, hogy ellehetetlenítse a háborút azok között, akik a 20. században kétszer is a világégéssé váló vérontás részesei voltak.

Az európai integráció – bármennyire is sok ellentmondás és válság sújtja – képessé vált az együttműködésben résztvevők számára békét teremteni. Legalábbis abban az értelemben, hogy a második világháború óta egymás ellen nem háborúztak.

Az Európai Unió emléknapja persze nemcsak a békéről, hanem a demokráciáról, a szociális biztonságról, a gazdasági fejlődésről és a szolidaritásról is szól. Tehát mindarról, ami garantálja a békét, s ami miatt Magyarország 2004-ben az Unió tagjává vált.

A magyar állam szimbolikus politikája szempontjából jelentősége lett volna annak, ha a miniszterelnök május 9-ét a magyar állami ünnepi struktúra részévé kívánta volna tenni.

 

Nagylelkűség

Úgy tűnik, hogy a miniszterelnök identitáspolitikája inkább arról szól, miszerint a magyar állam építse az eddiginél hangsúlyosabban önmagába a keresztény vallási világkép jeles napjait.

Noha – mint a fentiekben jeleztem – az én megfontolásaimtól ez némileg eltér, de általánosságában akceptálható a nézőpont. Annál is inkább, mert – mint utaltam rá – több keresztény ünnep is állami ünnep, s Magyarország ezer éve alapvetően a keresztény vallási kultúra, illetve a részben belőle kisarjadt szekuláris normák mentén élte, illetve éli az életét.

Mégis a nagypéntek állami ünneppé való nyilvánításáról szóló akarat sem maradhat mentes attól a ténytől, hogy Magyarország erős szálakkal kötődik a multikulturális Európához, annak intézményesültségéhez, s ennek keretében itthon is elismer olyan vallási szerveződéseket, amelyek a magyar kultúrában nem őshonosak.

Mindebből logikusan az következhetne, hogy nagypéntek állami ünneppé tételével a magyar nemzet, illetve képviselője, a magyar állam gesztust gyakorolhatna azoknak a vallási közösségeknek az irányába, amelyeknek vallási világképében Jézus Krisztus egyáltalán nem szerepel.

Egészen pontosan arra gondolok, hogy a magyar állam a hinduizmus, a judaizmus, a buddhizmus és az iszlám saját ünnepei közül egyet, azaz egyet fizetett munkaszüneti nappá tehetne azon emberek számára, akik az adott közösséghez tartoznak.

Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést nem olyan bonyolult megoldani. A Magyarországon is szervezetileg széttagolódott judaizmus, iszlám, illetve buddhizmus államilag már elismert szerveződései javaslatot tehetnének az államnak, hogy mely napokat gondolják a maguk legnagyobb ünnepének. Tehát a négy vallás négy eltérő naptári időpontot jelölne meg. Az állam törvényben rögzíti, hogy ezek a jelölt napok az adott egyházi szerveződés tagja, illetve tagjai számára fizetett ünnepeknek minősülnek. Innentől már csak az marad, hogy az adott közösség tagja közli a munkahelyén, hogy mely vallási ünnepet tekinti magáénak. (Értelemszerűen valaki nem lehet egyszerre buddhista és zsidó, Krisna-tudatú hívő és mohamedán. Egy ember csak egy napot jelölhet meg, és ezt is csak akkor teheti, ha vallási közössége igazolja, hogy ő a közösség tagja.)

Vélelmezem, hogy ezzel a megoldással senki nem járna rosszul. Tipikusan win-win játékról van szó, azaz mindenki győztes lehetne.

A keresztény egyházaktól ez semmit nem vesz el, hiszen ha a nagypéntek állami ünneppé válik, akkor pontosan öt keresztény valláshoz kötődő időpont lesz jelölt nap. Meggyőződésem szerint a keresztény embereket kifejezetten jó érzéssel töltené el az, hogy nem csak az ő vallási meggyőződésük számít, hiszen a kereszténység önképe szerint szeretetvallás.

A Magyarországon kisebbségi helyzetben lévő nem keresztény vallások hívei úgy érezhetnék, hogy az állam nemcsak jogilag ismeri el őket, hanem megkapnák a világképüknek kijáró állami tiszteletet is.

A nemzeti identitás számára is jelentős haszonnal bírna egy ilyen lépés. Tudatosítaná, hogy Magyarország nem homogén kultúrájú ország, s mindezt úgy érné el, hogy nem a másik semmibevételét mutatja fel, hanem a nagyrabecsülés értékét fejezi ki.

Magyarország nemzetközi megítélésének is jót tenne egy ilyen gesztus. Az ország tudatná a világgal, hogy magyar földön a lelkiismereti és vallásszabadság nemcsak jog, hanem respektus tárgya is. Mindez példa lehetne az Unió más államai számára is.

A nem keresztény vallási kisebbségek számára biztosított egy – fizetett, az állam által garantált – munkaszüneti nap nem kerülne sokba, hiszen Magyarországon a kereszténységtől eltérő négy nagy világvalláshoz tartozó aktív hívek száma eléggé alacsony. Kis költséggel nagy erkölcsi haszonra lehet szert tenni.

Egy ilyen lépést lehet pozitív diszkriminációnak is tartani; lehet úgy érvelni, hogy egy nem keresztény valláshoz tartozó ember megkapja a nagypénteket is, és még plusz egy napot, azaz többet kap, mint a keresztény.

Másfelől azonban lehet úgy is okoskodni, hogy a nem keresztények számára a nagypéntek „csak” munkaszüneti nap, de nem vallási meggyőződésük szerint megélt ünnep. Ők – mármint a nem keresztények – az öt keresztény vallási ünneppel szemben csak egy napot kapnának, s ezen számítás alapján nemhogy pozitív diszkriminációról, hanem egyenesen diszkriminációról lehetne panaszos szavakat mondani.

Akik ezeket a megfontolásokat vallanák, azok találnának alapot saját interpretációjukhoz. Mindazonáltal egyik megközelítést sem tartom célravezetőnek. Értelmezésem szerint az első mögött a kisebbségi tudatformák megélésével szembeni méricskélő szűkkeblűség, a második mögött sajátos kisebbségjogi arrogancia húzódna meg.

Valójában hangsúlyosan arról van szó, hogy mindenkinek egyenlő joga legyen megélni saját vallási identitását és a jelölt nap spiritualitását. Ez a legfontosabb.

***

Lehet, hogy történelmünk némely kudarcának korlátolt pragmatizmusunk, mondhatnám kisszerűségünk volt az oka.

Mi lenne, ha Magyarország egyszer megpróbálna európai módon magyar, azaz nagylelkű lenni?

Semmit sem veszthetünk, és sokat nyerhetünk.