Tudomány

Habsburg megújulás: Habsburg Ottó

Habsburg Ottó 1912-ben született és 2011-ben halt meg. Élete átfogta a történelmi értelemben vett teljes 20. századot. Sőt, túl is nyúlt rajta. Egy olyan világba született bele, amelyben a dinasztiák – köztük családjának – uralma még megkérdőjelezhetetlen volt. Amikor meghalt, akkor születéséhez képest már nagyot változott a monarchiák helyzete a világban, s neki soha nem adatott meg, hogy császár és király legyen. Amibe beleszületett, az eltűnt, s hosszú élete során – hacsak nem akart egy régi világ reménytelen rekvizituma maradni – újra kellett értelmeznie saját helyzetét, hivatását.

bővebben

Magyar esszencialitás (kései gyászbeszéd)

1918. október 31-én, csütörtökön a Hermina úti Röheim villában este öt és fél hat között lelőtték-megölték az 57 éves Tisza István grófot. Pénteken felesége részvétlátogatásokat fogadott, majd szombaton délután a villa hálószobájában felravatalozott halottnak egyházi végtisztességet adtak. Itt Petri Elek református püspök mondott imát. Gyászbeszéd nem volt. Szombat este a holttestet Nagyszalontára, majd onnan a család lakóhelyére, Gesztre szállították, és vasárnap délután helyezték a geszti családi kriptában örök nyugalomra. Gyászbeszéd itt sem hangzott el.

bővebben

A Monarchia Magyarországának képviselőháza

A Monarchia Magyarországának képviselőháza elébb a Sándor utca 8-ban (ma a Bródy Sándor utcai Olasz Intézet), utóbb – 1902-től – a Duna-parti, jelenleg is a magyar országgyűlést szolgáló épületben ülésezett.

bővebben

Múlt, félmosollyal

Kossuth Lajos 1862-ben írta meg a „Dunai Szövetség” tervezetét. Ebben egy olyan közép-európai állam képét vázolja fel, amely az itt élő népek szabad egyesülésén alapul.

bővebben

A nemzet oltára az ország fővárosában: az Ezredévi Emlékmű Budapesten

Az Ezredévi Emlékmű Budapesten sohasem jöhetett volna létre, ha három tendencia nem találkozik. Először is létre kellett jönnie a fövárosnak; egy olyan helynek, amit a Magyarországot – saját önképe szerint – birtokló magyar nemzet a központjának tekint. Úgy is fogalmazhatnék: meg kellett teremteni a magyar nemzetvallás intézményes központját. Másodszor a nemzetvallás szimbolikus politikai kultúrájában ki kellett formálódnia annak a gondolatnak, ami a nemzeti nagyság és dicsőség értékét egyfajta „nemzeti oltár” funkcióhoz társítja. Harmadszor pedig a nemzetközi normák mentén ki kellett alakulnia annak a térbeli megoldásnak, ami a megvalósítás szintjén reprezentálta és közvetítette a kívánt tartalmat.

bővebben

A nemzeti kutya

A XVIII. századtól induló s a XIX-XX. századra szinte mindent átható nemzeti érzés és gondolat néha egészen sajátosan nyilvánult, nyilvánul meg. Nemcsak himnuszokat, nemzeti hősöket, nemzeti öntudatot teremtett, nemcsak nemzeti alapon újraértelmezte a megelőző történelmet, nemcsak nemzeti karaktert adott egy-egy kultúrának, hanem olyan területeken is megjelent, amiről az előző évszázadokban senki sem gondolta volna, hogy ott helye lenne bármifajta ideologikus elkülönülésnek. Ma már nem lepődünk meg azon, hogy régi idő óta velünk élő állatokat lehet nemzeti karakterrel felruházni.

bővebben

A nemzetiségek és a magyar parlament (1867-1918)

Sokan úgy gondolják, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia egyik alapvető problémája volt a nemzetiségi feszültségek rendszere. Úgy vélik, hogy az első világháború kataklizmája nélkül is ez lehetett volna a Monarchia halálának egyik oka. Nem tudjuk, hogy igazuk van-e, mert a Monarchia végül is nem ebbe halt bele. Az mindenesetre bizonyos, hogy a nemzetiségi problémák feszítő ereje egyre jobban áthatotta az Osztrák-Magyar Monarchiát.

bővebben

A szimbolikus tér

Az nyilvánvaló, hogy azért lett Kossuth tér, mert lett Parlament. Az Országház teremtette a teret, s nem csak létrehozta, hanem – arányaival, tömegével – meg is szervezte azt maga körül.

bővebben

Az itt található tanulmányok és fejezetek könyveimből három témakör mentén nyújtanak ízelítőt munkásságomból.
Osztrák-Magyar Monarchia
Nemzeti identitás, szimbolika
Zsidókról

Tudományos munkám helyszínei:
Intézmények