A forint arcai
Az emberek nagy része szenvedélyesen szereti. Öröm és bűn forrása. Gyilkolnak és házasodnak érte. Azt akarják, hogy több legyen belőle, s ha egy mód van rá, akkor minél kevesebb befektetéssel legyen minél több. Van, aki ebben méri magát. Sokan birtoklásától boldogok. Hiánya folyamatos panaszra ad okot. Értékét egyetértés övezi, hiszen, ha nem így lenne, akkor nem lehetne használni.
A pénzről van szó.
Önreprezentáció
A pénz igencsak hétköznapi tárgy, naponta többször is használjuk. Sokszor el sem gondolkodunk arról, hogy a ráírt összegen felül van-e bármilyen jelentése.
Pedig van. Egy társadalom minden polgára elfogadja, hogy az adott pénzen lévő összeg annyi, amennyi. Ez azért lehet így, mert nem önkényesen kerülnek fel a pénzjegyekre a számok. Általában nemzeti bank vagy központi bank garantálja a jelölt értéket. A kibocsátó mögött mindig ott áll az adott állam vagy – mint az euró esetében – az Európai Központi Bank, illetve az euróövezet államainak garanciája. Az állam pedig a pénzen nemcsak azt mutatja meg, hogy milyen számosságot szán az adott pénzjegyre, hanem azt is, hogy a pénzen keresztül miként jeleníti meg az adott státus szimbolikus világát. Ha nem így lenne, akkor csak az összegek szerepelnének a pénzen, és semmi más.
Az állam és rajta keresztül a politikai közösség tehát a pénzt egyszerre használati tárgynak, egyetértésen alapuló értékkifejezőnek és szimbolikus üzenetet tartalmazó eszköznek szánja. Kicsit frivolan fogalmazva, s a hasonlat sutaságát vállalva: bizonyos tekintetben olyan, mint a nemzeti színek vagy a himnusz, azzal a különbséggel, hogy a pénz köznapi, a többi szimbólum pedig inkább ünnepi.
Az állam persze nem öncélúan jeleníti meg az általa előnyben részesített szimbolikát. Mindig ki akar fejezni valamit. Rendszerint valami olyat, amelyet az államot alkotó nemzet szempontjából fontosnak, jelentősnek ítél. Így aztán az állami szimbolika összefonódik a nemzeti szimbolikával; azt akarják megjeleníteni, amit nemzeti értéknek gondolnak.
A pénzen megjelenő állami önreprezentáció egyben nemzeti önreprezentáció is.
A magyar forint
A ma forgalomban lévő magyar pénzeket – ahogy ez a világ más tájain is megszokott – két részre lehet bontani. Egyrészt vannak érmék, másrészt vannak bankjegyek.
Hatféle érménk van: 5, 10, 20, 50, 100 és 200 forintos.
Ábrázolatként az öt forintoson a magyar állatvilághoz kötődő kócsag van; a tízesen Magyarország címere; a húszason egy növény, nevezetesen a magyar nőszirom; az ötvenesen a turulra hajazó kerecsensólyom; a százason ismét Magyarország címere; a kétszázason pedig a Lánchíd képe.
Gondolhatnánk, hogy a bankjegyeken, azaz a papírpénzeken folytatják az érméken megjelenő tematikát, azaz nemzetinek tekintett növények, állatok, és ikonikus építészeti motívumok jelennek meg. Ez utóbbi a papírpénzeken így-úgy jelen van. A nemzetinek tekintett növények és állatok viszont hiányoznak. A Magyar Nemzeti Bank döntéshozói a bankjegyek esetében gondolkodhattak volna az érméken lévő ábrázolatok logikájában. Eszerint a papírpénzeken lehetett volna alföldi kamillavirág, kalocsai fűszerpaprika, makói hagyma és hasonlóak.
Ha viszont a nemzetinek tekintett állatok mentén gondolták volna végig a bankjegyek sorát, akkor kínálkozott volna a szürkemarha vagy éppen azok a kutyafajták, amelyeket a nemzetközi szervezetek magyarként tartanak számon. Így helyet kaphatott volna a puli, a rövidszőrű magyar vizsla, a drótszőrű magyar vizsla, az erdélyi kopó, a komondor, a kuvasz, a magyar agár, a mudi és a pumi. Ezek a kutyafajták nem egyformán népszerűek, így aztán az is egy lehetőség lett volna, hogy a kevésbé populárisak kerülnek az alacsonyabb, a népszerűbbek pedig a magasabb címletekre. Így merőben a fantázia szintjén képzeljünk el egy ötszáz forintost, amelyen az erdélyi kopó van, és egy húszezer forintost, amelyről egy barátságos magyar vizsla vagy puli tekint ránk.
De a döntéshozók úgy gondolták, hogy nem folytatják az érmeken megjelenő tematikát, és személyeket tesznek a papírpénzekre.
A forgalomban lévő legkisebb címletű bankjegyen, az 500 forintoson II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, a róla elnevezett 18. század eleji szabadságharc vezetője látható. Az 1000 forintosról Hunyadi Mátyás, Magyarország egyik legismertebb, 15. században élt uralkodója tekint ránk. (Állandó jelzője szerint: „igazságos”.) A 2000 forintoson Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége szerepel. Az 5000 forintoson Széchenyi István gróf, a 19. századi magyar reformkor egyik legjelentősebb alakja található. (Kossuth őt hívta a „legnagyobb magyarnak”.) A 10 000 forintost az államalapító I. (Szent) István király fémjelzi. S végül a 20 000 forintos bankjegyen Deák Ferenc, 1848 igazságügyminisztere, az 1867-es kiegyezés egyik létrehozója szerepel. (Az ő közkeletű minősítése: „a haza bölcse”.)
A mai magyar bankjegyeket ennek a hat embernek az együttese alkotja. Kivétel nélkül férfiak, kivétel nélkül politikusok.
Kis körkép
Sok embernek a magyar glóbusz a legfontosabb, de azért érdemes egy pillanatra kitekinteni, hogy mi van a magyar világon kívül. Lehet, hogy tanulhatunk belőle.
Három metszetben is érdemes ezt megtenni.
Egyrészt meg lehet nézni, hogy mi van az euróövezetben, másrészt szemügyre lehet venni, hogy miként állunk a bankjegyek vonatkozásában a szomszédos, nem eurót használó országokban, s természetesen az is viszonyítási pont, hogy a visegrádi négyeknél mi a helyzet.
Lássuk először az eurót. A 27 tagállam közül 19 használja. (Még 6 európai országban is fizetőeszköz, de ők hivatalosan nem az eurózóna tagjai.) A bankjegyeken nem szerepelnek személyek. Ezzel szemben az európai kultúrát szimbolizáló stílusirányzatok jelennek meg, méghozzá olyan ábrázolatként, amely nem is létező épületre utal. Az 5 euróson az ókori, a 10 euróson a román, a 20 euróson a gótikus, az 50 euróson a reneszánsz, a 100 euróson a barokk-rokokó, a 200 euróson a szecessziós stílus jegyei lelhetők fel. (Létezik 500 euró is, de nincs köznapi forgalomban. A stílust tekintve a modern kort jeleníti meg.)
Az euró papírpénzein tehát kerülik a nemzeti kultúrákra és történelmekre való utalást. Igyekeztek egy olyan szimbolikát érvényesíteni, amely egyszerre kulturális és összeurópai.
Nézzük meg, hogy mi a jelenlegi helyzet azokban a szomszédos országokban, amelyek nem használnak eurót.
Kezdjük Ukrajnával. Ukrajna nemzeti pénze a hrivnya. Náluk is hatféle címletű bankjegy van forgalomban. A 20-ason Ivan Jakovics Franko látható. Ő a Habsburg Birodalomban született költő, író, műfordító, publicista és politikai aktivista volt. Az ukránok számára nemzeti klasszikus. Az 50-esen Mihajlo Szerhijovics Hrusevszkij szerepel, akinek tevékenysége alapvetően a 20. század első harmadára koncentrálódik: történész és politikus volt. A 100-ason Tarasz Hrihorovics Sevcsenko 19. századi költő és prózaíró található. A 200-ason Leszja Ukrajinka, a hosszú 19. század második felében élt ukrán költőnő tekint ránk. Az 500-ason Hrihorij Szavics Szkovoroda 18. századi ukrán költő, filozófus, zeneszerző lelhető fel. S végül az 1000-esen Volodimir Vernadszkij természettudós található, aki tevékenységét alapvetően a 20. század első harmadában fejtette ki.
Az ukránoknál a hat személy közül egy nő. Az öt férfi közül mindegyik az ukrán kultúra szempontjából fontos értelmiségi, s csak egy olyan van közülük, akinek karakteres politikai tevékenysége is volt.
Nézzük Romániát. A pénzük neve lej, és nyolc eltérő címletű bankjegyük van. Az 1 lejesen Nicolae Iorga van, aki eredetileg történész volt, de a két háború között román miniszterelnök is lett. Az 5 lejesen lévő portrén George Enescu tűnik fel, aki 1955-ben halt meg, és zeneszerző, hegedűművész, zongorista volt. A 10 lejesen Nicolae Grigorescu 19. századi román festőművész szerepel. A 20 lejes Ecaterina Teodoroiut ábrázolja, aki az első világháborúban esett el, és Románia hősnőjeként tisztelik. A 50 lejes és Aurel Vlaicu tartozik össze. Ő a 19. század végén, a 20. század elején élt román mérnök volt, akit a repülés egyik úttörőjeként tartanak számon. Ugyanebben az időszakban élt a 100 lejesen szereplő Luca Caragiale író, drámaíró, költő. A 200 lejes címleten Lucian Blaga a 20. században élt román filozófus, költő, író látható. Az 500 lejes a 19. század második felében élt Mihai Eminescu román költő képmását ábrázolja.
Mint látható a nyolc szereplő között egy nő található. A hét férfiből csak egy volt kifejezetten politikus, a többiek művészek, értelmiségiek. Rájuk büszke Románia, őket tekinti a bankjegyeken át megnyilvánuló nemzeti önreprezentáció tárgyainak.
Lássuk Szerbiát. A szerbeknél a pénzt dinárnak hívják, és kilenc bankjegy van. A 10-esen egy 19. századi szerb filológus, Vuk Stefanović Karadžić szerepel. Ő alkotta meg a mai szerb helyesírást. A 20 dinároson II. (Njegoš) Péter 19. századi montenegrói püspök, költő és filozófus található. Az 50-esen Stevan Stojanović Mokranjac 19. századi zeneszerző látható. A 100-as Nikola Tesla arcmását tartalmazza. Az 1856 és 1943 között élt feltaláló a világ egyik legismertebb innovátora. A 200 dináros Nadežda Petrović, a hosszú 19. század végén élt festőnő arcmását jeleníti meg. Az 500 dinárosról Jovan Cvijić, a 19. század utolsó és a 20. század első harmadában élt geográfus és etnológus tekint ránk. Az 1000-esen Đorđe Vajfert portréja szerepel. Ő a Szerb, majd Jugoszláv Nemzeti Bank kormányzója volt. A 2000-es védjegye Milutin Milanković szerb matematikus, csillagász, klimatológus található. Ő 1879 és 1958 között élt. Majdnem ugyanebben az időszakban fejtette ki tevékenységét az 5000-esen látható Slobodan Jovanović, aki befolyásos értelmiségiből lett jugoszláv miniszterelnök.
A szerbeknél a bankjegyeken egy nő tűnik fel. A nyolc férfi közül egy volt politikus (ő is értelmiségiként élte alapvetően az életét). A többiek sokkal inkább a tudományhoz, a nemzeti kultúra és nyelv megteremtéséhez kötődnek.
A horvátok kunát használnak. Az ő esetükben nyolc különféle címletű bankjegy lelhető fel. Az 5 kunáson egy 17. századi hadvezér, költő és bán, Zrínyi Péter, illetve Frangepán Ferenc Kristóf, a Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvés egyik vezetője található. A 10 kunáson egy 19. századi római katolikus püspök, Juraj Dobrila látható. A 20 kunáson a magyarok számára is ismert Josip Jelačić arcmása szerepel. A horvátok őt nemzeti hősként tisztelik. Az 50 kunást Ivan Gundulić 17. századi költő képe díszíti. A 100 kunáson ugyancsak egy költő, a 19. században élt Ivan Mažuranić jelenik meg. A 200 kunás Stjepan Radićt ábrázolja. Ő a 20. században a Horvát Parasztpárt elnöke volt. Az 500 kunáson Marko Marulić, a 15-16. században élt horvát költő szerepel. Az 1000 kunás bankjegyet Ante Starčević 19. századi horvát politikus portréja díszíti. A horvátok őt tisztelik a „Nemzet Atyjaként”.
A horvátoknál női arcmás nem szerepel. Bankjegyeiken szinte egyenlő arányban találhatók politikai szereplők és a horvát kultúra reprezentánsai.
S most nézzük meg a harmadik metszetet.
A visegrádi négyek közül a szlovákok eurót használnak, de a csehek és a lengyelek nemzeti valutával rendelkeznek. Így tehát ők is lehetnek viszonyítási pont.
A cseheknél nyolcféle címletű bankjegy található. A 20 koronáson I. Ottokár látható. Ő először cseh fejedelem, majd 1198-tól cseh király volt. Az 50 koronáson lánya, Prágai Szent Ágnes szerepel. A 100 koronás egy 14. századi német-római császár és cseh király, IV. Károly arcképét mutatja (róla nevezték el Prágában a Károly hidat). A 200 koronáson látható Comenius a 17. században élt cseh pedagógus, író, „a nemzetek tanítója”. Az 500 koronás egy 19. századi cseh írónő, Božena Němcová arcát mutatja. Az 1000 koronáson a 19. században élt František Palacký cseh történetíró és az ausztro-szláv cseh nemzeti gondolat megfogalmazója szerepel. A 2000 koronás Emmy Destinnt, a 19-20. században élt cseh operaszopránt ábrázolja. A legnagyobb címlet az 5000 koronás. Ezen Tomáš Garrigue Masaryk szerepel, akinek nevéhez a Csehszlovák állam megalapítása kötődik – ő volt az első államelnök is.
A csehek igazán bőkezűen bántak a nőkkel. A nyolc címletből hármon szerepelnek. A férfiak esetében vegyes a kép, merthogy vannak uralkodók, politikusok és kulturális, illetve tudományos szereplők.
A lengyeleknél – éppúgy mint a magyaroknál – hat különféle címletű bankjegy van forgalomban. A 10 złotyson I. Mieszkó lengyel fejedelem látható, aki a 10. században megkeresztelkedett, és keresztény országgá változtatta hazáját. A 20-ason I. Boleszláv lengyel király található, aki a 11. században Európa egyik jelentős országává tette Lengyelországot. Az 50-esen a 14. században élt egyik legjelentősebb lengyel uralkodó, III. Kázmér jelenik meg. Őt Nagy Kázmérnak is nevezik. A 100 złotyson II. (Jagelló) Ulászló szerepel, akinek uralkodása alatt Lengyelország területileg nagy állam lett. A 200-ason a 15-16. században élt uralkodó, I. Zsigmond tekint ránk. Az 500 złotyson a 17. században élt III. Jánossal találkozhatunk. Őt a magyarok Sobieski János néven ismerik.
Mint látható, a lengyelek arcképkínálata hajaz a legjobban a magyar bankjegyek tematikájára. Kizárólag politikai szerepet betöltő férfiak arcmásai lelhetők fel. A magyarokhoz képest különbség: a lengyeleknél a kronológia a 17. században ér véget, a magyaroknál az időhatár a 19. századig tart. Az is egy különbség, hogy a lengyelek egyfajta egységes koncepció mentén azoknak az általuk jelentősnek tartott királyoknak a képmását tették bankjegyeikre, akik Lengyelország 18. századi felosztása előtt uralkodtak.
A három metszet alapján megállapítható, hogy az euró – legalább is a papírpénzek tekintetében – érthetően és joggal nem tartalmaz semmilyen nemzeti szimbolikát. Ezzel szemben mind a szomszédos államok, mind a nemzeti valutát használó visegrádi országok erőteljes nemzeti tartalmat és így értékrendet is közvetítenek. A magyarokhoz képest – kivéve a horvátokat és a lengyeleket – nagy különbség, hogy nő vagy nők mindenütt jelen vannak. További különbség, hogy nemcsak történelmi, hanem – változó arányban – kulturális, tudományos, művészeti szereplők – azaz civil teljesítmények – is helyet kapnak. Szintén különbség a magyarokhoz képest, hogy némely országok 20. századi személyiségeket is „pénzügyi panteonjuk” részévé tesznek.
Tehát mindent figyelembe véve a vizsgált nemzeti valuták többsége esetében a magyarokhoz képest több a tartalmi különbség, mint a hasonlóság.
Újragondolás
A mai magyar bankjegyek 1998/1999 óta vannak forgalomban. Időről-időre voltak új kiadásaik, de ezek nem érintették a személyi ábrázolatokat. Fokozták a bankjegyek biztonságát, színárnyalatokat módosítottak, de tartalmi változás nem történt.
Megítélésem szerint a naptári értelemben vett 20. század vége óta eltelt annyi idő, hogy a Magyar Nemzeti Banknak érdemes újragondolni a magyar bankjegyeket.
Az újragondolás egyik iránya lehet az, hogy az érméken megjelenő motívumokat a bankjegyekre is átviszik. Ez azzal a következménnyel járna, hogy a személyek eltűnnek, és cserébe megjelenhetnének például a nemzetinek tekintett kutyák. Mind a magyarok, mind a külföldiek számára ismert pofák néznének ránk a bankjegyekről, s valószínűleg Magyarország lenne a világ egyetlen országa, amelynek bankjegyein az ember legrégebbi barátja szerepel. Ez vonzó lehetőség, de nem életszerű. Az összehasonlításként vizsgált nemzeti valuták is kivétel nélkül emberek képmásait tartalmazzák.
Egy másik lehetőség, hogy megtartják a portrékat, de teljesen kicserélik őket. Lehet úgy dönteni, hogy a nemzeti önreprezentáció ne politikában, illetve történelemben, hanem kultúrában, művészetben, tudományban, meritokratikus polgári teljesítményekben legyen jelen. Nem lenne nehéz a hat létező címlethez olyan szereplőt találni, aki méltán kapna helyet ilyen-olyan magyar bankjegyen. Ha ez történne, akkor a történelem tűnne el, ami csonka önreprezentációhoz vezetne. Nem kellene a mai helyzet fordított verzióját létrehozni.
Harmadik lehetőség – s a fentiek miatt éppen ezért én erre hajlok –, hogy őrizzük meg a nemzeti önreprezentáció történeti vetületeit, de dúsítsuk fel a kulturális, művészeti és tudományos önfelmutatással. Ez annyit jelentene, hogy a hat címletből valamennyi maradjon történeti (adott esetben a meglévőkből válogatva), de a másik fele szóljon a politikamentes szellemi, művészeti teljesítményről. Nagyon is el tudnám képzelni, hogy egy magyar bankjegyen ott legyen Liszt Ferenc, a valaha már az 1000 forintoson jelen volt (1983-tól 1999-ig) Bartók Béla, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, és még sorolhatnám a kiválóbbnál kiválóbb, magukat magyarnak valló embereket.
Egy vonatkozásban azonban mindenképpen változtatni kellene. Az Európai Unió tagjaként a magyar nemzet és állam a 21. században nem engedheti meg magának azt a nem nyílt, de burkoltan létező értékrendi sugallatot, miszerint a nemzet teljesítményei csak a férfiakhoz kötődnek. Tudomásul kell venni, hogy országunk legalább fele nő, és ugyan egy férfivilág kevésbé ismeri el teljesítményüket, de ők is szerves részét alkotják annak, amit nemzeti nagyságnak és dicsőségnek hívunk, tartunk. Mint láttuk, jó néhány szomszédos és nem szomszédos ország is tudomásul veszi ezt – bankjegyeiken egy vagy több esetben szerepel nő.
A gondolkodást ösztönözve csak felemlítek néhány nevet. Ha a csehek egy kiváló szoprán énekest rátehettek pénzükre, akkor a magyarok is megtehetnék ezt Dérynével, Blaha Lujzával, Jászai Marival. Ha az ukránok méltónak találtak egy költőnőt, akkor a magyarok is méltónak tarthatnak egy írónőt, például Szabó Magdát. Ha a románok egy háborús hősnővel jelölték nemzeti fizetőeszközüket, akkor a magyarok is rátalálhatnak Zrínyi Ilonára, aki 1685 vége és 1688 januárja között hősiesen védte Munkács várát a császári csapatokkal szemben. Ha a csehek úgy gondolták, hogy valamelyik bankjegyükön legyen egy női szent, akkor a magyarok is megtehetik ezt. Gondolhatnak akár Árpád-házi Szent Erzsébetre vagy Árpád-házi Szent Margitra.
Nem a konkrét nevek az érdekesek, hanem annak újragondolása, hogy bankjegyeinken milyen értékrendet, logikát és nemzeti szimbolikát kívánunk eljuttatni azokhoz, akik, ha kimondják, ha nem, vágyakozással viszonyulnak a pénz magyar formája, a forint iránt.
Az intézmények – így a Magyar Nemzeti Bank is – általában nem szoktak gondolkodni. A gondolkodás az ember sajátja. De a Magyar Nemzeti Banknak is vannak felelős vezetői, akik ugyan egy intézményt testesítenek meg, de egyidejűleg homo sapiensek is.
Bízva nyitottságukban, számítok rájuk.