Interjú 2012. augusztus 8.
„…egy vitában – nemhogy egy intellektuális vitában, de még egy családi perpatvarban is – semmi sem pótolja az érveket. Ez a legfontosabb.” – Noha kívülállónak nevezted magad, mégiscsak benne…
Hatvanadik születésnapomra jelent meg a velem készített életút interjúkötet. Beszélgetőpartnerem Mihancsik Zsófia volt.
A kötet egy olyan beszélgetéssorozatot tartalmaz, amit 2011 márciusában kezdtünk el és 2012 augusztusában fejeztünk be.
Az interjúsorozat célja az volt, hogy képet nyújtson arról az életútról, amelyet 60 éves koromig bejártam; arról a szemléletről, világképről, amely engem jellemez; az értékrendről, amelyet magaménak vallok.
A kép szubjektív és nem teljes.
Szubjektív, hiszen én mondom el.
Nem teljes, mert a számomra nagyon is fontos magánéleti vonatkozások szándékosan kimaradnak; nem teljes, mert sok minden másról is eshetett volna szó.
Ami kimaradt, az is a szubjektivitás része.
Mihancsik Zsófiával negyven éve ismertük egymást, azóta beszélgettünk és vitatkoztunk az élet kisebb-nagyobb dolgairól.
Az adott kötet egyfajta célraorientált diskurzus volt két olyan ember között, akik jól ismerték egymás gondolkodását.
Éppen ezért stilisztikailag megőriztük az élőbeszéd jelleget. Az interjúk szerkesztettek, de jellegükben nem az ezer ponton körülbástyázott fogalmi pontosságra törekvés jellemzi őket. Ez ugyanis elvette volna belőlük az olyannyira fontos és jellemző személyes zamatot.
A szubjektivitás ugyanis nemcsak elfogultságot, látószöget, hanem hitelességet is jelent.
Interjú 2012. április 10.
„…miután úgy építettem fel a pályámat, az életemet, hogy nem klikkhez tartozásban, hanem a saját logikámban gondoltam el, ez az individualizmusomnak egy másik kifejeződése: tudom, hogy kívülálló vagyok és maradok.”…
Interjú 2012. április 2.
„Ha a kreativitást bármilyen szinten megpróbálom ellehetetleníteni, irtani, azzal gyakorlatilag azt a kultúrát pusztítom, amelyben élek. És úgy tűnik, ez a hajlam hangsúlyos része a magyar kultúrának.” – Beszéljünk…
Interjú 2012. február 27.
„Az egyik amerikai hallgatóm ezt úgy fogalmazta meg, hogy Magyarországon sokkal nagyobb a gravitáció, mint az Egyesült Államokban. Vagyis hogy itt lehúzzák, visszahúzzák az embert.” – Az első külföldi…
Interjú 2012. február 20.
„A diákok teljesen abszurd és naiv kérdéseket tettek fel nekem, de épp ezzel döbbentettek rá arra, milyen abszurd ez a lét, amelyet itt közönségesen történelemnek hívunk.” – Már többször…
Interjú 2012. február 9.
„…sose gondoltam, hogy ha lesz egy új Magyarország, akkor az emberek is újak lesznek. Azt viszont gondoltam, hogy ha a régi embereket új szerkezetbe teszed bele, akkor maga a szerkezet…
Interjú 2012. február 2.
„A konfliktus az önkorrekció útja is, a gondolkodásban is, a viselkedésben is.” – Közszereplő vagy tehát. Korábban is sokat rádióztunk együtt, de a rendszerváltás óta a televízióban is gyakran…
Interjú 2012. január 21.
„A népbe mindenki beleértendő. A nemzet meg a népnek az a része, az a közösség, amelynek közös tudata van a hovatartozásáról. Politikai értelemben persze nagyon sokfelé tartozunk. De ha tudatában…
Interjú 2011. május 11.
„A kíváncsiságot kell professzionális módon kezelni és kielégíteni. A közügyekben és a történettudományban ugyanaz a kíváncsiság mozgatja az embert, legalábbis engem.” – Téged a hetvenes évek vége, nyolcvanas évek…
Interjú 2011. április 12.
„A történetírásban a legnagyobb irányzat az unalom irányzata.” – Említetted, hogy téged történészként is elsősorban a magyar polgárosodás folyamata érdekel. Amellett, hogy ez valóban az egyik legnagyobb jelentőségű gazdasági-társadalmi…